Gondolataim köréd fonódnak,
ölelnek és hozzád simulnak,
mint a rózsa
szirma vagy a szirmomnak.

Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.

Nem ismersz, s nem is vagyunk barátok, de...
de rólad ábrándoztam, ábrándoztam arról, hogy vajon
gondolsz-e majd rám.

Az a populáris képzet, hogy a legnagyobb fájdalmat az okozza, hogy elvesztünk valakit, akit szeretünk. Az igazság viszont az, hogy ez a  fájdalom kétélű. Amikor annyira szeretsz valakit, hogy megfeledkezel arról, hogy te is milyen különleges vagy, akkor végül nem csak a másikat veszíted el, hanem önmagadat is.

Have you ever wondered about the things we tell ourselves before we fall asleep? We whisper the words in the dark, telling ourselves that we're happy, or that he's happy, that people will change their minds. We persuade ourselves that we can live without the people who have left. Each night before we fall asleep we lie to ourselves in a desperate hope that come morning, it will all be true.

Mennyi mindent mondunk és mesélünk magunknak, mielőtt elalszunk?
Azt suttogjuk magunk elé a sötétbe, hogy boldogok vagyunk, hogy legalább ő boldog, vagy hogy az emberek képesek változni. Arról győzködjük magunkat, hogy tudunk azok nélkül az emberek nélkül élni, akik már nincsenek velünk. Minden este azzal a hazugsággal alszunk el, hogy holnap reggelre mindez talán igaz lesz.

Ne zavarj, mert regényt olvasok
A gondolataimat rendezem
A jövőmet tervezem
Az elmúlt dolgokon gondolkodom
Örülök, hogy végre a saját szobámban lehetek
Próbálok koncentrálni
Süteményt majszolok
Egy könyv hatása alatt vagyok
Zenét hallgatok
Az estémet tervezem
Egy jó filmet nézek
Karrier változtatáson töprengek
Meditálok
Az eddig meghozott döntéseimet vizsgálom
Lótusz pózban ülök
Bort kóstolok
A kávémat szürcsölöm
A kíváncsiságomat próbálom kielégíteni
Szerelemes levelet írok
Egy szebb holnapról álmodozok

Valaki mindig jön, aki összerak. Összerak, majd szétszed. Lego az élet.

Emlékszem. Életben tartottam egy részedet. Emlékszem. Csak közben elfeledtem magamat.

"And I would cook for you, with my whole heart. All I ask from you in exchange, to fold me little paper animals. Fold your heart into it, and I will season with my love."

"And then we would stare at the dusking sky, watching it very carefully. In the silence, not seeking for each other."